Az egykor aktív forró foltok - ősi források, ahol a felszín alól
feltört a meleg víz - környezete ideális lehetett a marsi élet
megjelenéséhez.

Az ún. forró foltok nagy jelentőséggel bírnak az asztrobiológiában.
Az oldott ásványi anyagokban gazdag, megfelelően magas hőmérsékletű,
vizes területek ideális élőhelyet jelentenek az élet legalapvetőbb
formái számára. Földünkön is sok ősi életforma él meg hasonló meleg
vízforrások közelében. A forró foltokban feltörő vízből kicsapódó és
lerakódó, ásványi ionokban gazdag anyag elősegíti a primitív élő
organizmusok fosszilizálódását. Bolygónkon is megtalálhatók olyan nagy
kiterjedésű, ősi mikrobatelepek maradványai, melyek valaha volt forró
foltok közelében őrződtek meg.

Ebből a szempontból lehet jelentős Carlton C. Allen és Dorothy Z. Oehler (NASA Johnson Space Center) felismerése, amely szerint a MRO (Mars Reconnaissance Orbiter) fedélzetén működő HIRISE (High Resolution Imaging Science Experiment, Nagy Felbontású Képalkotó Berendezés) által szolgáltatott képeken a Vernal-kráterben olyan struktúrák található, amelyek a jelek szerint egy nagyobb területre kiterjedő ősi forrás működése nyomán emelkedhettek fel. A felszínformációk tanúsága szerint a Vernal-kráter déli részén több, hosszabb időszakon keresztül bukkant felszínre víz.

Amennyiben külső bolygószomszédunkon valaha is megjelent az élet, ilyen forró foltok környezetében van a legnagyobb esélyünk azok fizikai vagy kémiai nyomainak megtalálására. A felfedezés alapján így a Vernal-kráter az egyik esélyes célpont lehet a jövőbeli helyszíni kutatások során.